A fűző

Több évszázadon át nem csak a nők, hanem a férfiak is előszeretettel hordtak fűzőt. A női fűző szerepe a mell megemelése, és a derék karcsúsítása. A férfi fűző egyenes tartást adott viselőjének, nem mellesleg pozitív oldala volt még a has leszorítása is. Minden alkalomnak megvolt a maga fűzője más kellett lovagláshoz, a terhesség alatt, utazásnál, bálokba, és a mindennapokban is.

Elsőként az ókorban tesznek említést olyan ruhanemű hordásáról, aminek olyan szerepe volt, mint a fűzőnek, vagyis a test korrigálása. Akkoriban nehéz szöveteket csavartak a derekuk köré, szilárdsága érdekében néha csirizszerű anyagot (elavult ragasztóanyag; legfőképpen búzakeményítőből, gesztenyéből, vagy burgonyából készült) tettek a szövetek közé. Ilyenfajta fűzőt ma már csak Japánban, a kimonókon láthatunk, az úgynevezett obi, vagy övsál ugyan azt a szerepet tölti be, mint az európai fűzők. Japánban az övsál kikeményített selyemanyagból készül.

XIV. századi Spanyolországban terjedt el a fűző őse. Nehézfémből, és fából készültek, olyanok voltak, mint egy páncél, viselése terhelte a testet, így aztán sokáig nem lehetett hordani. A XVIII. - XIX. században alakult ki a fűző ma is ismert formája.

A fűzőben több tucat hosszanti merevítő található. Régen "halcsontból", egész pontosan bálnaszilákból készítették a fűzőpálcákat - merevítőket. Ma viszont állatvédelmi okokból már rugalmas, rozsdamentes acélból készítik a merevítőket. 

A merevítők adták a stabilitást, ezért váltak terhelhetővé, és hosszú ideig használhatóvá.

Mégis ez az egyetlen viselet, ami vitát váltott ki. A fűző levetése a nők felszabadulásának szimbólumává vált. 

Elsőként Valerie Steel - A fűző története című könyvében cáfolja azt a tévhitet, miszerint nem egy nő halálát okozta a fűző. Könyvében leírta a nők nem kényszerből viselték a fűzőt, hanem a nőiességüket hangsúlyozták. 

...és eme könyv szerint olyan esetről nem is tud az orvostudomány, amiben a fűző viselése halálos lett volna. A XVIII. - XIX. századi orvosok ha nem ismerték egy betegség eredetét, rögtön a fűzőre fogták a bajt. Ilyen volt a gerincoszlop ferdülés, daganatos megbetegedés, de még a nimfománia is. 

A rendeltetésszerűen használt fűzőnek több előnye volt egészségügyileg. Csak a túlzásba vitt szorítás okozhatott bajt.  Jótékony hatása a '40-es években derült ki. A háborús időkben dolgozni kényszerült nők körében terjedt el a fűző egyre jobban, így előzték meg a derék, illetve hátfájást. A két háború közötti időkben pedig egyenesen reneszánszát élte a fűző.

Ma a fűző kényelmesebb mint régen. Köszönhető annak, hogy új technikával készülnek, és az anyagminőségnek. Hordható alsóneműként, vagy felsőrészként, mindenképpen a nőiesség érzését adja.

-Zsana-

Rémtörténet! Kiss Béla ~ A cinkotai rém

Kiss Béla, egy középkorú, jómódú férfi volt, akinek nevéhez 23 emberölés kapcsolódik. Azon kevés sorozatgyilkosok közé tartozik, akik megúszták az igazságszolgáltatást!

Mindössze negyvenéves volt 1913.-ban, amikor Cinkotára érkezett, 25 éves feleségével, Máriával. Cinkotán vásárolt egy nagy házat, ahova aztán alkalmazottakat is vett fel.  A helybeli emberek szerették őket, úgy tudták bélyegeket gyűjt, rózsákat nevel, de érdekelte az asztrológia is. Budapestre üzleti útra járt, addig az otthonát barátjára bízta, Trauber Adolfra. 

Üzleti útjairól olajoshordókkal tért haza, amire barátjának azt a választ adta, gondol a nehezebb időkre, hiszen a háború már kitörni készült. 

Bár már a cselédek, és a faluban is suttogni kezdték, hogy a szép Mária egy muzsikus legénnyel tölti az időt, még Kiss Béla üzleti ügyeit intézte, Trauber egy szót sem szólt eme pletykákról barátjának. A szeretőről akkor szerzett tudomást, amikor az egyik üzleti útról hazaérve, egy levél várta, amibe Mária leírta férjének, hogy elhagyta, elment a szeretőjével Bihari Pállal.

Kiss Béla hónapokig látni sem akart senki, még a barátját sem, a házat sem hagyta el. 1914 tavasza volt már, amikor egy rendőrnek végre sikerült rábírni a férfit arra, hogy térjen vissza az emberek közé. Ekkor kezdett újra Budapestre járni, ahonnan ismételten több olajoshordóval tért haza. magyarázatul azt adta barátjának Traubernek, hogy adósság fejében kapja a benzint, egy budapesti kocsiszíntulajdonostól. 

De Budapestről más is érkezett... nőket hozott, idősebb nőket. Házvezetőnője többször is szóvá tette a férfinak, hogy csak akkor tér vissza a házba, ha a zavart keltő nőszemélyek eltűnnek a konyhájából. 

Kiss, és baráti társasága sok estét töltöttek el, beszélgetéssel, borozgatással. Egyik ilyen alkalommal a rendőr mellékesen jegyezte meg, hogy megint eltűnt két özvegy Budapesten, miután egy társkereső hirdetésre válaszoltak, amit egy Hofmann nevű férfi adott fel. A randi után jócskán megfogyatkozott a özvegyek spórolt pénze.

Kiss erre tréfálkozva hozzátette, volt neki is néhány sikertelen próbálkozása középkorú nővel, amit aztán kacagva hallgattak a barátok. 

Augusztusban kitört a háború, Kiss Bélát nem hívták be elsők között katonának. Folytatta a Budapesti üzleti utakat, újabb hordókkal, és nőkkel tért haza. Végül nem kerülhette el a katonaságot, és amikor megkapta a behívóját, Trauberre bízta a házát, és a hordókat. A rendőr barátja is gondját viselte mindennek, és 1916. májusában halálhíre jött Kiss Bélának, harc közben elesett.

Nyár vége volt, amikor katonák érkeztek Cinkotára, és benzint kerestek. Trauber ekkor vezette a katonákat az olajos hordókhoz, nem sejtve mekkora meglepetés vár rájuk. Benzin helyett a hordókban alkohol volt, és minden hordó alkoholban egy meztelen nő felpuffadt teste ázott. 

Budapestről hívott nyomozók fésülték át az egész kertet, és ástak elő több hordót is, amiben szintén alkoholban ázott testek voltak. Összesen 23 hordókoporsó került elő. Az áldozatokat, -közöttük a hűtlen Máriát, és szeretőjét is,- megfojtották. A házból előkerült levelekből derült ki, hogy Kiss Béla volt a magányos Hofmann, aki gyilkos hódításai során pénzhez, és különböző értékekhez jutott. A rendőrség nem tudott mit tenni, hiszen Kiss Béla meghalt a fronton, így az akták egyből le is zárták.

1919-ben az egyik áldozat barátja felismerte Kiss Bélát a Margit-hídon, és jelentette a rendőrségen. A nyomozók bár megdöbbentek a dolgon, mégis sikerült kinyomozniuk, hogy Kiss személyazonosságot cserélt az egyik elhunyt katonatársával, ám mielőtt elkaphatták volna, újra nyoma veszett.

1924-ben a francia légió egyik katonaszökevénye, elmesélte a francia rendőrségnek, hogy egy Hofmann nevű társa fojtogatási hőstettekkel dicsekedett. Ekkora viszont már Hofmann is megszökött a légióból. 

Tíz év elteltével ismerték fel újra, akkor már New York-ban a Times Square-en. 

1936-ban úgy hírlik házfelügyelőként dolgozott egy bérházban Sixth Avenue-n. Kiss Béla ott már nem számolt be a múltjáról....

-Zsana-