Több évszázadon át nem csak a nők, hanem a férfiak is előszeretettel hordtak fűzőt. A női fűző szerepe a mell megemelése, és a derék karcsúsítása. A férfi fűző egyenes tartást adott viselőjének, nem mellesleg pozitív oldala volt még a has leszorítása is. Minden alkalomnak megvolt a maga fűzője más kellett lovagláshoz, a terhesség alatt, utazásnál, bálokba, és a mindennapokban is.
Elsőként az ókorban tesznek említést olyan ruhanemű hordásáról, aminek olyan szerepe volt, mint a fűzőnek, vagyis a test korrigálása. Akkoriban nehéz szöveteket csavartak a derekuk köré, szilárdsága érdekében néha csirizszerű anyagot (elavult ragasztóanyag; legfőképpen búzakeményítőből, gesztenyéből, vagy burgonyából készült) tettek a szövetek közé. Ilyenfajta fűzőt ma már csak Japánban, a kimonókon láthatunk, az úgynevezett obi, vagy övsál ugyan azt a szerepet tölti be, mint az európai fűzők. Japánban az övsál kikeményített selyemanyagból készül.
XIV. századi Spanyolországban terjedt el a fűző őse. Nehézfémből, és fából készültek, olyanok voltak, mint egy páncél, viselése terhelte a testet, így aztán sokáig nem lehetett hordani. A XVIII. - XIX. században alakult ki a fűző ma is ismert formája.
A fűzőben több tucat hosszanti merevítő található. Régen "halcsontból", egész pontosan bálnaszilákból készítették a fűzőpálcákat - merevítőket. Ma viszont állatvédelmi okokból már rugalmas, rozsdamentes acélból készítik a merevítőket.
A merevítők adták a stabilitást, ezért váltak terhelhetővé, és hosszú ideig használhatóvá.
Mégis ez az egyetlen viselet, ami vitát váltott ki. A fűző levetése a nők felszabadulásának szimbólumává vált.
Elsőként Valerie Steel - A fűző története című könyvében cáfolja azt a tévhitet, miszerint nem egy nő halálát okozta a fűző. Könyvében leírta a nők nem kényszerből viselték a fűzőt, hanem a nőiességüket hangsúlyozták.
...és eme könyv szerint olyan esetről nem is tud az orvostudomány, amiben a fűző viselése halálos lett volna. A XVIII. - XIX. századi orvosok ha nem ismerték egy betegség eredetét, rögtön a fűzőre fogták a bajt. Ilyen volt a gerincoszlop ferdülés, daganatos megbetegedés, de még a nimfománia is.
A rendeltetésszerűen használt fűzőnek több előnye volt egészségügyileg. Csak a túlzásba vitt szorítás okozhatott bajt. Jótékony hatása a '40-es években derült ki. A háborús időkben dolgozni kényszerült nők körében terjedt el a fűző egyre jobban, így előzték meg a derék, illetve hátfájást. A két háború közötti időkben pedig egyenesen reneszánszát élte a fűző.
Ma a fűző kényelmesebb mint régen. Köszönhető annak, hogy új technikával készülnek, és az anyagminőségnek. Hordható alsóneműként, vagy felsőrészként, mindenképpen a nőiesség érzését adja.
-Zsana-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése