A XVII. század végén, Amerikában folytak le a perek, a Massachusetts állambeli Salem városban, a kor puritanizmusa, hiedelmei, és félelmei által keltett tömeghisztéria csúcspontjaként. A perek 19 ember felakasztásával, egy agyonzúzásával, és sokak bebörtönzésével zárultak.
A történet 1692-ben Salem Village-ben (mai nevén Danvers) egy Salem melletti kis faluban esett meg. Néhány falubeli lány - Abigail Williams ~ Ann Putnam ~ Betty Parris ~ Marry Warren ~ Susanna Walcott - megvádolt több környékbelit, hogy rontást tett rájuk, megbabonázta őket, mert a sátánnal szövetkezett boszorkányok!
Szerény körülmények közt élő kis közösség voltak. Kormányzójuk sem akadt, az 1689-es lázadás eredménye képen! Napjaik félelemben teltek, az indián betörésektől, és lelkipásztoraik szavaitól, miszerint a Sátán kísértései keseríti életüket, mire egy módon védhetik meg magukat, az pedig a szigorú erkölcs. Így aztán nem csoda, ha kétkedés nélkül fogadták a vádakat!
1691-92 telén Betty Parris - Samuel Parris tiszteletes lánya - és Abigail Williams -a tiszteletes gyámleánya - egészen különösen kezdett viselkedni. Idegen hangzású, értelmetlen mondatokban beszéltek, és a földön fetrengtek. Orvosokat hívattak, ám mindhiába, hiszen elmebaj, vagy más betegség tüneteit nem fedezték fel rajtuk. Egyikük úgy gondolta az ördög keze van a dologban, szellemek szállták meg. A tiszteletes, és más emberek kérték mondják meg ki küldte a rontást rájuk. Hasonló tüneteket produkált Ann Putnam, Betty Hubbard, Mercy Lewis, Susannah Sheldon, Mercy Short, és Marry Warren is. A lányok mind egyet értettek abban, hogy rontást küldtek rájuk, és sorolták a vádlottak neveit...
Sarah Good, Sarah Osborn, és Tituba volt az első három megvádolt nő. Sarah Good tizenévesen veszítette el szüleit, árván maradt, így a falu koldusa lett. Köztudott volt róla, hogy magában beszélt. Osborn idős, beteg asszony volt, kinek egyetlen főbűne annyi volt, hogy örökösödési ügy kapcsán vitába keveredett a Putnam családdal... Tituba a tiszteletes családjánál szolgált, ő egy Karib-tengerről behurcolt bennszülött volt.
A három nőt 1692. március 1-én vádolták meg boszorkánysággal, és bebörtönözték őket. De a történetnek itt még csak az eleje volt. A lányok újabb neveket soroltak: Dorcas Good (Sarah Good 4 éves lánya) Rebecca Nurse (idős köztiszteletben álló asszony) Abigail, és Deliverance Hobbs, Martha Corey, végül egy házaspár Elizabeth és John Proctor. John bűne az volt, hogy nem hitt a vádaknak, és kitartott az ártatlanságok mellett!
A vádak sokasodtak, a börtönök megteltek Salem, Boston, és a környékén. Kormányzó híján törvényes alap sem volt, hogy a vádlottakat perbe fogják. Május végén kapott a terület kormányzót, aki azonnal megalapított egy területi bíróságot. Csakhogy addigra a börtönbe Sarah Osborn meghalt, Sarah Good újszülött gyermeke, és még mások is megbetegedtek. Összesen 80 ember várta a per megkezdését.
Egész nyáron folytak a tárgyalások. A vádlottak közül egyet mentettek fel, mert a lányok visszavonták a vádakat. Mindenki más bűnösnek találtatott boszorkányság vétkében, és halálra ítéltették őket! Akik bűnösnek vallották magukat, és további ördöggel cimboráló bűnöst nevezett meg, felmentették az ítélet végrehajtása alól. Elizabeth Proctor, és még egy nő ítéletét halasztották el, mert várandósak voltak. Az ítélet hozatalok után, négy kivégzés során 20 embert gyilkoltak meg: 19 akasztófán végezte, közöttük volt egy köztiszteletben álló lelkipásztor, és egy rendőr - akinek annyi volt a bűne, hogy nem akart már több letartóztatásban részt venni, valamint néhány vagyonosabb polgár. Az áldozatok közt 6 férfi volt, a többi szegénységben élő, idős asszony.
További 20 áldozat nem akasztófán végezte. A 80 éves, Salem délkeleti részében élt földművest Giles Corey nem volt hajlandó beismerni bűneit, sem mást bűnösnek nevezni. A törvény ilyen esetekre tette lehetővé azt a fajta kínzásos vallatást, amikor a vallatott személyt nyújtópadra vonva, a mellkasán felhalmozott súlyos kövek által fokozatosan agyonnyomták. Corey-t 3 napig vallatták így, végül vallomás nélkül halt meg.
A boszorkányperek 1693 januárjában értek véget, bár a boszorkányság vádjával börtönbe vetett embereket csak következő tavasszal engedték szabadon. A bírósági eljárásoknak a kormányzó vetett végett, egy Boston környékén élt tiszteletes által írt kérelem hatására. A kérelemben az állt, hogy jobb ha 10 boszorkány megússza a büntetést, mintha egy, ártatlan meghurcoltatást, és mártír halált szenved.
A perek egyik hatásaként a kormányzatra hatott puritán befolyás lassan, de fokozatosan eltűnt.
Könyvajánló:
Robin Cook - Halálos kockázat
Cook ehhez a regényéhez a Salemi boszorkányok történetét használta fel, és írt egy roppant izgalmas, eseménydús regényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése